Vibriók

A Vibrio baktérium vizekben, talajban, bomló anyagokban,
ürülékben nagy
számban megtalálható. Többségük szaprofita, de vannak közöttük patogén,
azaz ártalmas, fertőzést okozó csoportok is. Legjelentősebb patogén
kórokozó az ázsiai cholera kórokozója a cholera-vibro (vagy cholera
comma). A kórokozó savakra, fertőtlenítőszerekre, hőbehatásra érzékeny,
a kiszáradást rosszul tűri, székletben szobahőmérsékleten néhány órán
belül elpusztul. Vízben, friss gyümölcsön napokig is életben marad. A
bélbe került vibrio gyors szaporodásnak indul, gátolja a víz
felszívódását a bélrendszerből, ezzel nagyfokú hasmenést (akár 40-szeri
székletürítést okozva naponta) okoz. A súlyos mértékű vízveszteség és
az ionok vesztesége miatt kiszáradás (dehidráció) és acidózis (a vér, a
sejtek vegyhatása, Ph-ja savas irányba tolódik el) lép fel a
szervezetben. A fertőzés lappangási ideje 1-4 nap, ezután hirtelen
émelygés, hányás, hasmenés lép fel, majd a keringés összeomlik és a
vizelet kiválasztás is megszűnik. A betegség megfelelő terápiával
néhány nap alatt gyógyítható, elégtelen kezelés esetén azonban
vesekárosodás maradhat vissza. A fertőzés forrása lehet a fertőzött víz
és élelmiszerek (főleg osztrigák, kagylóféleségek-ezekben az állatokban
a fagyasztás után is hetekig életben maradhat a vibrio, így nyersen
való fogyasztáskor fertőzést okozhat!).
vissza
2, Ételmérgezést okozó leggyakoribb
bakteriális kórokozók
Tartalom:
Staphylococcusok,
Salmonellozisok,
Clostridiumok,
Streptococcus faecalis,
Bacillus cereus,
P. aeruginosa
A hirtelen fellépő hasmenések kórokozója sokféle lehet. Az
ételmérgezések kórokozói leggyakrabban a Staphylococcusok, az
Enterococcusok, a Proteus, a Salmonellák. Ezek a megbetegedések –
legtöbbször – néhány napos viharos hasmenéssel, de nem véres, inkább
vizes-nyákos széklettel, általános rosszulléttel, némi lázzal és
étvágytalansággal, esetleg hasi görcsökkel járnak. Mivel az említett
tünetek nem csak ezen fertőzéséket követően alakulhatnak ki (pl.
vírusok, paraziták is kiválthatják), ezért bakteriológiai tenyésztésre
van szükség beazonosításukhoz, ez alól kivételt képez a Clostridium
botulinum, mely elsősorban idegrendszeri tüneteket okoz.
Leggyakoribb ételmérgezést okozó kórokozók a Staphylococcusok (St.
aureus), a Salmonellák és a Clostridiumok (Cl. botulinum, Cl.
perfringens).
Staphylococcusok

A Staphylococcusok (staphylococcus
aureus haemolyticus) ételmérgezést okozó képessége az enterotoxin
/méreganyag/ termelésükön alapszik, ez csak egyes törzsek tulajdonsága.
Ezek a toxinanyagok (fehérjék) a főzést fél óráig is elviselhetik, és a
proteolitikus enzimeknek /tripszin, pepszin/ is ellenállnak. A toxin
elsősorban a szénhidrátban dús táptalajban termelődő baktériumokban
termelődik, ezért a fertőzés fagylaltban, tej –és tejtermékekben,
cukrászsütemények és leginkább a disznósajt elfogyasztása után jöhet
létre. Sokszor az élelmiszerekben már csak a toxin mutatható ki, a
baktériumok patogenitása (fertőzőképessége) a termelt toxin
mennyiségével függ össze, a megbetegedéshez magas koncentráció
szükséges a toxinból. A fertőzés lappangási ideje: 2-6 óra. A
tünetek: hideg verejtékezés, hányás, hasmenés, hasi görcsök. A test
hőmérséklete inkább a normális szint alatt marad, a fertőzés 1-2 nap
alatt lezajlik, mely után teljes gyógyulás jön létre. A kórokozó
gyakori a az ember orr- torok nyálkahártyáján, de a bőrön és
főleg a kézen lévő gennyes sérülések is közvetíthetik a mikrobát.
Megelőzésként a higiéniai és főzési szabályok maximális betartása
alapvető.
Salmonellozisok
A Salmonella baktériumok néhány órával a fertőzött étel elfogyasztása
után már tüneteket provokálnak, súlyosságuk szerint 3 csoportra
oszthatóak: az első típusnál hirtelen, nagyfokú hányás és hasmenés
jelentkezik.
a második típusnál lassabban alakulnak ki a tünetek, láz és
nyákos-gennyes enteritis jelentkezik.
a harmadik típusnál akár szeptikus-generalizált fertőzés is létrejöhet.
(lásd. még: ételfertőzések-
Salmonella-csoport)
Clostridiumok

A Clostridium baktériumok okozta ételmérgezések közül a Cl.
perfringensét a talajjal /széklettel/
fertőzött húskészítmények elfogyasztása okozza. Leggyakrabban a párolt
húsok, vadhús, marhahús, szárnyas, szalonna, húspástétomok a
közvetítői. A fertőzés lappangási ideje: 8-22 óra. A fertőzés akut hasi
panaszokkal jár és 1-2 nap alatt lezajlik a tünet együttes. A
Botulizmust az ételben elszaporodott és ott erős toxint (mérget)
termelő Cl. botulinum okozza, mely mindenütt megtalálható a talajban. A
baktérium a földdel, állati széklettel kerül az élelmiszerekbe. A
fertőzés leggyakrabban a nem kellően kezelt füstölt, sózott húsáruk,
kolbász, hurka, disznósajt, hal és főzelékkonzervek elfogyasztása
esetén jöhet létre. A baktérium hőrezisztens exotoxinja a a 80 C-os
hőkezelést 30 percig, az élelmiszerekben való forralást 15 percig is
elbírja. A betegség lappangási ideje: 2 órától 3 napig tarthat.
Jellemző tünet a gyengeségérzet és fejfájás, hányás, hasmenés, tág és
fénymerev pupillák, kancsalság, beszéd és nyelési zavarok, kettőslátás,
légzési nehézség. Megelőzés a kellő ideig tartó főzés, illetve
füstölés, előkészítés és az élelmiszerek megfelelő hűtése.
Streptococcus faecalis
A
Streptococcus
faecalis baktérium a bélflóra lakója. Ételmérgezést okozhat, ha az
élelmiszerben 105/g
csíraszámot meghaladja a jelenléte. Leginkább hőkezelt élelmiszerek
elégtelen hőkezelése esetén alakulhat ki a fertőzöttség, mert hőtűrése
60 °C-on 30 perc is lehet.
Bacillus cereus
A Bacillus cereus
aerob (oxigént igénylő) spórás mikroba. Az ételmérgezést
az
élelmiszerek hosszantartó tárolása esetén a főleg főtt hús,
zöldségfélék, keményítőtartalmú élelmiszerekben (főtt rizs) lévő
mikroba okozza.
P. aeruginosa
A P. aeruginosa baktérium a bélflóra egyik tagja, így csak
feltételesen patogén kórokozó. A
tehenek tüdőgyulladását okozza, ez azt jelenti, hogy már a fejésnél
jelen lehet a tejben. Fertőzése esetén enyhe enterális panaszokat
okozhat, de csecsemők és gyermekek jóval érzékenyebbek jelenlétükre.
Megelőzésként elsődleges a tej megfelelő forralása, pasztörizálása.
3, Aspecifikus ételmérgezések
A mikrobacsoportok termelte bomlástermékek révén kiváltott, enyhe
lefolyású betegségeket soroljuk ide. A betegségek túlnyomórészt
gyomorrontás jellegűek.
- Biogén aminok által okozott toxikáció: a biogén aminok biológiailag
aktív szerves bázisok, melyek az aminosavak dekorboxilációja útján
keletkeznek. Fontosabb biogén aminok a hisztamin, a tiramin és a
katekolamin. A baktériumok egy része képes biogén amint képezni, melyek
az élelmiszerekkel kerülhetnek be a szervezetbe, vagy ott képződhetnek.
Általában különböző húsok, halak, borok, sajtok és a túlérett banán
tartalmazhatja őket. Enyhébb esetben bőrviszketés, az arcon és a
végtagokon csalánkiütés, súlyos esetben vérnyomásesés, légzési – és
érzékszervi (látás) zavarok léphetnek fel hányingerrel, hasmenéssel.
- Mycotoxikózisok: a fonalas gombák, penészgombák méreganyaga a
mycotoxin. Főleg gabonában és a földimogyoróban találhatóak meg. A
penészgombák spóráinak jelenléte azonban szinte valamennyi
élelmiszerben elszaporodhat.
Az élelmiszerek
mikroflórája és romlása:
Tartalom: húsok és húskészítmények,
tej- és tejkészítmények,
növényi eredetűek: zöldségek,
gyümölcsök, gyümölcs- és zöldségkészítmények, savanyúságok,
cereáliák-liszt és kenyér, cukor- és cukorkészítmények, üdítő- és
szeszesitalok
Húsok és húskészítmények
mikroflórája

Gyakorlatilag az egészséges, pihent állat húsa a vágás pillanatában
steril, de a feldolgozás során szennyeződhet béltartalom, eszközök és
az állat kültakarója által. Veszélyt jelenthet az ember számára a beteg
állat húsa, illetve az egészségesnek látszó, de baktériumokat ürítő
állat húsa. Ezért végeredményben a nyershúst minden esetben
fertőzöttnek kell tekinteni! A húsok baktérium flórájához a
micrococcusok, tejsavbaktériumok, pseudomonas csírák, E.coli csírák,
proteusok tartoznak (egyéb fertőzést okozó baktériumokat lásd.
fentebb). A hús ideális tápanyag a baktériumok számára, adva van a
nitrogénforrás, a fermentálható szénhidrát, a kellő nedvesség, az
ásványi anyagok és a kellő pH-szint. A romlás megakadályozása céljából
fontos a gyors lehűtés, az aránylag nagy felület biztosítása (a darált
húsok ezért gyorsabban romlanak), a zsírréteg, illetve a bőrfelület
meghagyása, melyek bizonyos fokú védelmet jelentenek az élelmiszer
romlásának megakadályozásában.
Az állatok zsigereiben (máj, lép, tüdő) a baktériumok jobban
tenyésznek, ezért ezek általában jobban szennyezettek, mint a hús. A
romlott hús felülete nyálkásodhat (pseudomonas fajok), természetes
színe megváltozik, zöldes-szürke színű lesz a felület (flavobaktérium,
egyes lactobacillusok). A zsírok avasodhatnak (pseudomonas fajok,
proteus, acromobacter) és kellemetlen íz és szaganyagok képződhetnek. A
tartós húskészítmények (szalámi, kolbász) jellegzetes ízét, szagát a
tejsavbaktériumok alakítják ki a nemes penészekkel együtt
(téliszalámi). Romlásukat az élesztőgombák (nyúlósodás), clostridiumok
(rothadás), penicillin fajok (penészedés) okozzák. A tartós termékeket
hűteni nem szabad!
A fagyasztott /-20 °C/ húsokban a baktériumok nem pusztulnak el, és a
gyors hűtés a szöveti szerkezetet roncsolja. Ha a hűtési lánc
megszakad, a baktériumok szaporodásnak indulnak. A már felengedett húst
ezért rövid időn belül fel kell dolgozni és elfogyasztani, még 0 °C-on
sem szabad tárolni őket!! A fagyasztóból kivett hústermékeket célszerű
a hűtőszekrényben kiengedni és nem a szobahőmérsékleten.
Egyes baktériumok (stp. aureus, str. faecalis) jól tűrik a
sókoncentrációt is, hatásukra a megváltozik a sózott termék színe. A
bélbaktériumok nagy része is elviseli a 20-30%-os sótartalmat, és 20
°C-on 3-9 napig is életben marad.
A húsok savanyodása:
az autolytikus enzimek a fehérjéket az aminosavakig bontják le, de a
behatolt mikrobák enzimjeikkel az aminosavakat tovább bontják anaerob
úton, szénhidrátokból savképzés gázzal pl. a clostridium hatására.
Mindennek eredménye a savanyodás.
A húsok rothadása:
a
fehérjék lebontásából bűzös termékek (indol, szkotol, merkaptánok)
képződnek pl. clostridiumok, pseudomonas, proteusok hatására.
Tej- és tejkészítmények
mikroflórája és romlása
A tejben hasznos, közömbös és káros mikrobák lehetnek. A tejet
számos
baktérium képes erjeszteni, megalvasztani és peptonizálni.
Szennyeződhet a tej az állat tőgyéből (mastitis), a külső környezetből,
a fejés-tárolás-szállítás alatt. A tejben előforduló mikroorganizmusok
baktériumok, gombák (élesztők, penészek), és vírusok lehetnek.
Friss, nyers tej

A friss, nyers tej kémhatása 6,5-7,2. Ezen a pH-n a tejben a
tejmirigyekből és a
tejutakból származó baktériumok találhatóak, melyek a Lactobacteriaceae
és a Streptococcus lactis csoport tagjai. A megalvadt tejben a
baktériumok nagy része nem szaporodik, de az élesztők és a penészek
igen. Ha a tehén beteg, kórokozó baktériumok kerülhetnek a tejbe.
Tőgyulladás esetén pl. staphylococcusok, streptococcusok juthatnak a
tejbe. Ha a kórokozó a tehén vérében is jelen van, akkor a tejben is
megtalálható, így kerülhetnek a tejbe a salmonellák, brucellák, a száj-
és körömfájás vírusa, hepatitis vírusai is. Korábban sok problémát
okozott a M. tuberculosis és a M. bovis fertőzöttség is. A fejés
folyamán a tej fertőződhet a tőgy külsejéről, a fejő kezéről és az
edényektől (e. colli), az istálló levegőjétől (proteus). A
pseudomonasok, a serratia pigmentjeinek hatására pedig így alakul ki a
„kék” és „piros” tej. A tej nyúlósságát az edényekről
bekerült
pl.aerobacter okozza, mely a vízből származhat, a spórás baktériumok
hatására pedig a tej keserűvé válik. A penészgombák és az élesztőgombák
az istálló levegőjéből és a kézről kerülhetnek a tejbe. Mindezen
tényezők válthatják ki a tej általi fertőzéseket és a járványokat.
Pasztőrözött tej
A pasztőrözés, mint hőkezelés nem pusztítja el a tejben lévő
összes
baktériumot, életben maradnak az aerob /oxigént igénylő/ és anaerob
/oxigént nem igénylő/ spórások, a saválló és a termofil baktériumok. A
pasztőrözés ugyan elpusztítja a kórokozók nagy számát, de a hasznos
flórát is pusztítja. A pasztőrözött tej tehát nem steril, főleg
gyermekek esetében forralás szükséges a teljes tisztításhoz.
Konzerv tej
A konzerv tej sterilezett, cukrozott tejben élő baktérium nem maradhat,
de spóra
előfordulhat. Ha a hőkezelés elégtelen, a Torula-fajhoz tartozó
élesztők maradhatnak életben, melyek a termék állagát megváltoztatják.
Tejporok
A tejporok olyan
termékek, amelyeket pasztőrözött tejből porlasztásos szárítással
állítanak elő. Spórás baktériumok /aerob spórák/ előfordulhatnak benne,
de romlását leggyakrabban a penészgombák /penicillin fajok, aspergillus
fajok/ és a bacillus cereus, bacillus subtilis okozzák.
Savanyú tejtermékek
A savanyú tejtermékek kémhatása pH 3-4 között van. Természetes
körülmények között a nyers
tejben lévő tejsavbaktériumok hatására keletkezhetnek, de a
mesterségesen bevitt baktériumok /ipari kultúrák/ is tejsavas
fermentációt idéznek elő. A termékek mikroflórája lactobacillus és str.
lactis törzsekből áll. A savanyú vegyhatású tejtermékekben a kórokozó
baktériumok nem szaporodnak és toxint sem termelnek, de hetekig életben
maradhatnak. Az aludttej mikroflórája tejsavbaktériumokból,
bélbaktériumokból, spórásokból és élesztőgombákból áll. A joghurt
pasztőrözött tejbe oltott Lactobacillus bulgaricus és Str. thermophilus
törzsből áll, kevés élesztővel keverve (lásd. még: pro- és
prebiotikumok, szimbiotikumok).
A kefír Saccharomyces kefír, Str. lactis, Lactobacillus casei baktérium
törzseket tartalmaz. A tejszín és a tejföl mikroflórája megegyezik a
tejével. A vaj baktériumflórájában a tejsav baktériumokon kívül
bélbaktériumok (E.coli, Proteus), és festékképzők (pseudomonas, aerob
spórások, Coryne-baktériumok, élesztő- és penészgombák) fordulhatnak
elő. A vaj savasodását a Pseudomonas, Serratia és Coryne baktériumok
okozzák.
A túró mikroflórája megegyezik az aludttejével, de a tárolás alatt
élesztő- és penészgombákkal szennyeződhet. A sajtok nemes baktérium
kultúrából, élesztő- és penészgombából, valamint a sajt ízének és
illatának kialakításához szükséges mikroorganizmusokból állnak. A
baktériumok mennyisége a sajt víztartalmával függ össze. Ritkán
Staphylococcus, Streptococcus, E. coli, Salmonella is előfordulhat a
sajtban, a sajt romlását a Proteus, a Pseudomonas és a Micrococcus
fajok okozzák.
A tej fontosabb hőkezelési eljárásai
| Termizálás |
68-72°C |
1-40 sec. |
csak sajttej pasztőrözése |
| Tartós pasztőrözés |
62-65 °C |
30 perc |
pasztőrözött termékek gyártása |
| Másodperc
pasztőrözés |
71-76
°C |
40
sec. |
pasztőrözött
termékek gyártása |
| Pillanat
pasztőrözés |
85 °C |
|
Hőntartás nélkül, pasztőrözött termékek
gyártása |
| Forralás |
95
°C |
2-3
perc |
Csak
magánháztartásokban |
| Ultra
pasztőrözés |
135-150 °C |
2-8 perc |
Tartós tej készítmények |
| Sterilezés |
110-115
°C |
20-40 sec. |
Steril
termékek |
A pasztőrözés hatásfoka alatt azt értjük, hogy a hőkezelés során a
nyerstej mikrobáinak hány %-a pusztult el. A legmagasabb hatásfoka a
pillanatpasztőrözésnek van (99,6-99,9 %), a gyors vagy másodperces
eljárás hatásfoka 99,0-99,5 %-os. Egyes termékek más pasztőrözési
eljárást kívánnak, pl. a savanyú tejkészítmények alapanyagát 90-95 °C
-on 5 perces hőkezelésnek vetik alá, így az alapanyag bakteriológiailag
tisztább, jobb lesz a táptalaj a bevitt hasznos mikrobáknak, a
savófehérje alvadéka szilárdabbá válik. A hőkezelt, pasztörizált tejet
azonnal le kell hűteni (5°C alá), hogy a túlélő mikrobák szaporodását
megakadályozzák.
Növényi eredetű élelmiszerek
mikroflórája és romlása
Tartalom:
zöldségek,
gyümölcsök,
gyümölcs- és
zöldségkészítmények,
savanyúságok,
cereáliák-liszt és
kenyér,
cukor-
és cukorkészítmények,
üdítő-
és szeszesitalok
Zöldségek
A zöldségek felületi rétegeik összes élő-csíraszáma nagy:
105-109/g,
ami azzal függ össze, hogy trágyázott földben termesztik őket.
Mikroflórájukat leginkább élesztőgombák és penészgombák adják, de
felszínükön mindig megtalálható a talaj és az állati béltartalom
mikroflórája is. Romlásukat nem annyira a baktériumok, mint inkább a
penészek és a gombák alkotják. Egyes fajaik speciálisan alkalmazkodtak
a zöldségeken való életmódhoz és rothadást idéznek elő. Például a
Fusarium-fajok okozzák a répa, a paradicsom, a burgonya színváltozással
járó rothadását. Alternária gombák pedig a petrezselyem és a zeller
fekete rothadását. A nyersen fogyasztott saláta, retek, paradicsom a
baktériumok mellett szennyezett lehet féregpetékkel /Ascaris,
Trichiuris, Taenia/ és vírusokkal /Hepatitis, Polimyelitis/.
Gyümölcsök
A gyümölcsök mikroflóráját egyaránt befolyásolja a talaj, az
éghajlat,
az érett vagy éretlen állapot, és maga a gyümölcs fajtája. A gyümölcsök
héja a mikroorganizmusokkal szemben némi védelmet jelent, de ha sérül a
héj, vagy dörzsöléssel-lemosással a viaszréteget eltávolítjuk, akkor a
mikróbák behatolása meggyorsul. A földhöz közel lévő, alacsonyan fekvő
gyümölcsök (földieper, szeder) flórája a zöldségekéhez hasonló. A
magasan termő gyümölcsök (alma, körte) viszonylag tisztábbak, mert a
Nap ultraibolya sugarai fertőtlenítik a porral, rovarokkal, a madarak
székletével felszínükre került szennyeződést. További szennyeződések
jöhetnek létre a szedés, tárolás, szállítás alkalmával, így kerülhet a
gyümölcs felszínére székletszennyeződéssel E.coli, Str. faevalis,
Salmonella. A tárolás hőmérséklete nagyban befolyásolja, hogy melyik
kórokozó szaporodhat el a gyümölcsön. Gyümölcsöt csak mosva vagy
hámozva szabad fogyasztani, és tárolásnál minden mástól elkülönítve
kell tartani!
Gyümölcs- és
zöldségkészítmények
A szárított zöldség- és gyümölcskészítmények mikróbaszáma
kisebb, mint
a nyers árué, de a készítmény nem steril. Főleg aerob spórások és
penészgombák lehetnek rajtuk. Fagyasztásuk nem pusztítja el a rajtuk
lévő baktériumokat, de az életképes csírák száma az időfaktor arányában
csökken. A kórokozók általában a -20 ° C-on 1-2 hónapig, a Salmonella
1-6 hónapig, a M. tuberculosis korlátlan ideig élhet rajtuk. A
zöldség és gyümölcskonzervek élő baktériumot nem tartalmazhatnak, rossz
hőkezelés esetén azonban megromolhatnak.
Savanyúságok
A savanyúságok pH 3-4 közötti kémhatása nem engedi a
baktériumok
szaporodását, de az élesztő- és penészgombákét igen. A savanyúságokból
L. plantarum, Leuconostok mesenteroides tenyészthető ki, de fertőzöttek
lehetnek még aerobacterrel és élesztőgombákkal. A Bacillus subtilis
hatására a savanyúságok megpuhulnak, megposhadnak, savi kémhatásuk
elvész.
Cereáliák, liszt és kenyér

A gabonaneműek szemeinek felületén főleg spórás
baktériumok és
penészgombák találhatóak. A lisztben –nedvességtartalmától függően –
változik a mikrobaszám (20.000-5.000.000 mikróbaszám/g). A 15%-ot
meghaladó nedvességtartalom esetén a liszt megpenészedik. A kenyér, ha
jó minőségű lisztből, tiszta élesztőből, megfelelő higiénés feltételek
mellett készül, és ha megfelelő a sütés hőmérséklete (250 °C), nem
lehet baktériummal szennyezett! A kenyértészta szennyeződhet a lisztből
/B. butilis/ és az élesztőből /E. colli és coccusok/, az utóbbiak a
sütés hőmérsékletén elpusztulnak. Rossz tárolási körülmények között (ha
nem elég gyors a kenyér lehűtése), akkor az előbbiek kicsírázhatnak és
a kenyér nyúlósságát okozzák, ekkor a kenyér nem fogyasztható el! A
kenyér belsejének elszíneződését a Serratia marcescens okozza („vérző
kenyér”), magas nedvességtartalmú levegőben a kenyér megpenészesedik
(Penicillin, Mucor-fajok, Rhisopus). A kenyér héja nem megfelelő
tárolás és szállítás esetén fertőzött lehet spórásokkal,
penészgombákkal, bélbaktériumokkal és coccusokkal is. A péksütemények
jóval tisztábbnak, majdhogynem sterilnek mondhatóak. A zsemlemorzsa a
lisztnél szennyezettebb, festékképzőket és bélbaktériumokat
tartalmazhatnak, romlásukat legtöbbször penészedés okozza.
Cukrok és cukrozott élelmiszerek
A cukorban a baktériumok nem szaporodnak. A szennyezett cukor
azonban
más élelmiszereket szennyezhet baktériumokkal. A cukor mikroflóráját
aerob spórások, élesztő, valamint penészgombák alkotják, melyek számát
befolyásolja, hogy kristály-, por-, vagy kockacukorról van-e szó.
Általában a kockacukor szokott lenni a legszennyezettebb, mert gyakran
kézzel megfogdossák, így még bélbaktériumokat és coccusokat is
tartalmazhat. A cukorkészítmények mikroflórája hasonló a cukoréhoz, a
csomagolt cukorkák csaknem sterilnek tekinthetőek. A csokoládéban főleg
aerob spórások és penészgombák fordulnak elő. A csokoládéval bevont
készítmények színváltozása a mikróbák zsírbontó enzimatikus
tevékenységével függ össze. A cukrozást a gyakorlatban az élelmiszerek
tartósítására használják, mert nagyon kevés az a baktérium, amelyik a
magas cukorkoncentrációt elviseli.
Üdítő- és szeszesitalok

Ezek a termékek átmenetet képeznek a víz és az élelmiszerek között,
fogyaszthatóak közvetlenül /CO2 telítettek/, vagy felhígítást
igényelhetnek (gyümölcs-sűrítmények). A közvetlenül fogyaszthatóak
elvileg sterilek, szűréssel, vegyi anyagokkal tartósítottak. Rossz
tartósítás esetén tejsavbaktériumokkal, élesztőgombákkal és spórásokkal
is szennyezett lehet. A bélbaktériumok, festékképzők, coccusok
jelenléte az italokban már súlyos higiénés problémákra utal. A
gyümölcs-sűrítmények a magas cukortartalom miatt csíraszegények.
Esetenként ozmofil élesztőgombák, spórás baktériumok találhatóak
bennük, amelyek a készítmény megromlását is okozhatják. A szeszesitalok
egy része a magas alkoholtartalom miatt baktériumölő hatásúak, bár
vannak baktériumok, melyek a 10-15%-os alkoholtartalmat is elviselik
(spórások, micrococcusok, patogén Str. aureus). A borok savas pH-ja /pH
3-4/ gátolja a baktériumok szaporodását, azonban a tejsav-, vajsav-,
ecetsavbaktériumok ezen a pH-n is szaporodnak, így a bor romlását is
okozhatják. A sör pH-ja 6, alkoholtartalma csak 3-4,0-5,0 közötti, így
kedvezőbb táptalaj a mikroorganizmusok számára. A sör tartósítása
pasztörizálással történik, azonban nem megfelelő kezelés esetén a
tejsavbaktériumok, vajsavbaktériumok, Sarcinák, penészgombák életben
maradhatnak. A sör romlását az élesztőgombák okozzák.
Forrás részletek: Egészségügyi Főiskola - Mikrobiológia és
Élelmiszerhigiéne, Általános Mikrobiológia és Parazitológia
Kapcsolódó témakör még:
Parazitológia,
Fokhagyma kúra